KAJTÁR
KAJTÁR, (kaj-tár) mn. tt. kajtár-t, tb. ~ok. 1) Ki mindent felkutat, fölkeres, kifürkész, fölhajt s törzsöke rokon a hajt igével. Kajtár hadak. Kajtárok a vízi szárnyasok azon hímei, melyek – míg tojóik költenek – egy falkába csapnak össze. (Bérczy Károly). V. ö. KAJ, (1). 2) Innen mondják torkosokról, emberekről, és kivált állatokról, melyek ennivalót keresgélnek, kutatnak. Kajtár gyerekek. Kajtár macska, kutya, agár. 3) Férfi kn. Cajetanus.
