KALIMPA
KALIMPA, (kal-im-p-a) elavult fn. tt. kalimpát. Jelenti azon görbe vonalt, melyet valamely test képez, midőn forog vagy forogva leesik. Gyöke a görbeséget, hajlást jelentő kal, az in mozgást tesz, a p közbevetett segédbetű, végre az a átalakult ó. E szónak fokozatos képzése tehát: kalinó, kalina, kalinpa, kalimpa. Rokon vele a kalinkó.
