KELENTYŰ
KELENTYŰ, (kel-enty-ű) fn. tt. kelentyű-t. Törzsöke a görbét, hajlóst jelentő kel, vastag hangon: kal, innen a teljesen rokon hangú kalantyú (Lugossy József), továbbá: kalinkó, kalimpáz, nemkülönben galiba, galabít szók gal törzsökében. A vízmerítő vödörnek görbés fogatékja, melylyel azt a kútostorra akasztják.
