LABANCZ
LABANCZ, fn. tt. labancz-ot, harm. szr. ~a. Tököli és 2-dik Rákóczy Ferencz idejében az úgynevezett kurucz háboru alatt így csúfolták a magyarok az ellenfél gyalog katonaságát. Némelyek a lauf Hans német szótól származtatják, mások szerént am. lafancz, azaz ringyrongy, vagy lafogó plundrában, lompos bugyogóban járó. Származhatott ‘láb’-tól is.
