LÁGYÚL
LÁGYÚL, LÁGYUL, (la-agy-úl) önh. m. lá-gyúlt. Tulajd ért. mondjuk szilárd, kaményféle testről, midőn bizonyos oknál fogva lágy természetűvé kezd lenni. Meleg által lágyúl a viasz, szurok, enyv. Tüzben lágyúl a vas. Átv. ért. 1) Lágyúl a kemény, hideg idő, midőn megereszkedik, enged. 2) Kedélyre vonatkozólag am. gyöngéd, részvevő, könyörülő, mások iránt engedékeny érzelmek támadnak szivében.
„Fészkén az árva fülmile
Ha párját siratja,
S búját énekben zengi le,
Lágyúl-e bánatja?”
Ha párját siratja,
S búját énekben zengi le,
Lágyúl-e bánatja?”
| Kölcsey. |
