LECZKE
LECZKE, fn. tt. leczkét. A latin lectio-ból a c (vagyis k) és t (cz) átvetésével alakult szó. A debreczeni legendáskönyvben, valamint néhutt a nép szájában ma is az eredetihez hivebben: lekcze; jelent általán oktató eléadást, különösen oskolai felolvasást, valamint azon kiszabott tantárgyat, melyet a tanuló növendék bizonyos idő alatt megtanulni köteles. Nyilvános leczkéket adni, venni. Leczkét tanulni, felmondani. Két napra, egy hétre feladott leczke. Átv. ért. feddés, példa utáni okulás. Innen megleczkézni valakit, am. feddő oktatást adni. Ez jó leczke volt rá nézve.
