LUST
LUST, (lus-t) fn. tt. lust-ot, harm. szr. ~ja. Nedvtől átázott állapota valamely testnek. Különösen mondják nedves, mocskos ruháról. Az esőben merő lust lett a ruhám. Innen ered: lustos, mely tulajd. és átv. értelemben mocskosat jelent. E jelentésekből kitünik, hogy gyöke lucs (= locs), melyből t toldalékkal lett lucst, s könnyebb kiejtéssel lust. Egy értelmű vele a lucsk, melyből eredt lucskos, azaz locsk, locskos. Azon szavaink közé tartozik, melyekben a vég t hihetőleg toldalék, mint a fost, fostos, választ, araszt, bibaszt, esperest stb. szókban. V. ö. LISZT.
