MAGÁN, (3)
MAGÁN, (3), (mag-a-an) újabb időben melléknévül használt ih., s am. magán levő, egyedül való, társ nélküli, személyes, nem a közönséget (államot stb.) illető. Magán életet élni. Magán lak a pusztában. Magán kötelezvény, magán oklevél. Magán találkozás. Magán hitelező. Magán jószág. Magán jog. Öszvetételként is írják. Bevett különös nyelvszokás szerént ilyen a nyilván is, mely nem csak határzó, de melléknév is pl. Nyilván dolog.
