MEGFOG
MEGFOG, (meg-fog) ösz. áth. 1) Állatról szólva valamit kezébe, körme közé, szájába, stb. vesz, és megtart. Két kézzel megfogni a kötelet. A madár körmeivel megfogja az ágat, midőn rászáll. A rák megfogja ollóival a pondrós ágacskát. Nesze semmi, fogd meg jól. Fogd meg a hanyatlót, hogy el ne essék. 2) Fogva megragad, hatalmába kerít. Az agár megfogta a nyulat, a macska az egeret, a sas a galambot. A rendőrök megfogják a tolvajt. A szökevényeket megfogták.
„Mert ő megfogaték, és alá viteték.“
Tinódi.
„Ezer tört és gyilkot vetett,
Hogy megfogja madarát.“
Hogy megfogja madarát.“
Kisfaludy S.
3) Mondják ragadós, tapadó testekről, midőn más testhez odatapadnak. A füst megfogja a falakat. A szurok, enye megfogja a kezeket. Az olajos festék jobban megfogja a fát, mint az olajatlan. 4) Átv. ért. valamit észszel fölér, és belát. Megfogni a mondottakat. Az elvont tárgyakat nehezebb megfogni, mint a tapasztalatiakat. Meg nem foghatom az okát. 5) Megfog valakit az átok, am. beteljesedik rajta.
„Átok fogta meg a magyart,
Hogy az soha együtt nem tart.“
Hogy az soha együtt nem tart.“
Népdal.
„Fogjon is meg az én átkom,
Igaz szűbéli bánatom.“
Igaz szűbéli bánatom.“
Székely népdal.
Megfog valakit a szerelem, am. hatalmába kerít.
„Három esztendővel tovább éltem volna,
Ha a te szerelmed meg nem fogott volna.“
Ha a te szerelmed meg nem fogott volna.“
Népdal. (Erdélyi J. gyüjt)
6) A régieknél jelenti azt is; amit az egyszerü ,fog’ ige t. i. kezd. „Ki készeritte tégödet megfogni (megv. elkezdeni) ammit el nem tekélhetsz“ (tökélhetsz, azaz végezhetsz). Nádor codex. 555. l. V. ö. FOG ige.
