~NA, (2)
~NA, (2), magas hangon: ~NE, igerag, mely óhajtó módot alkot, mint: vár-na, kér-ne, mely a többi személyekben a személyragokkal egybeolvad, pl. várnék = vár-na-ek, várnál = vár-na-al, vár-nánk = vár-na-unk, várnátok = vár-na-atok,várnának, = vár-na-onak; továbbá a tárgyi ragozásban: vár-nám = vár-na-am v. vár-na-i-am, várnád = várna-ad v. vár-na-i-ad, várná = vár-na-a (régiesen várnája = vár-na-i-a), várnók = vár-na-uk v. várna-i-uk (régiesen: vár-na-juk v. vár-no-jok), várnátok = vár-na-atok, várnák = vár-na-ak (régiesen várnájok = vár-na-i-ok); l. ~A (4); így az iker igeragozásban is válnék = vál-na-ik, kéretnék = kéretne-ik stb. Néha könnyebb kiejtés végett, kivált két mássalhangzó után még egy önhangzót (a v. e) veszen maga elébe, pl. mond-a-na, küld-e-ne, állit-a-na v. állít-na stb. Alig lehet kétség, hogy ezen rag egészen a na v. no indulatszó, mit Révay is megérint. Egyébiránt eléjön a cseremisz nyelvben is pl. tul-ne-m jönnék), tïl-ne-m (fizetnék) a finnben pedig mint kapcsoló mód jellembetűje: sano-ne-en (szóljak. Fábián István).
