NAGY, (2)
NAGY, (2), a régieknél igen gyakran eléjön, melléknevekkel és határozókkal öszvetéve ,nagyon’ v. ,igen’ értelemben. „Hogy az iharosi szőlőhegyen valék, nagysok livéseket (lövéseket) hullánk.“ (Levél 1557-ből Szalay Á. 400 m, l.). „És azt mondják hogy nagysokan vannak. (1560-ból, ugyanott). „Isten tartsa meg k(egyelmedet) nagysok esztendeig egészségben.“ (1542-ből, ugyanott). „Hogy nagyfel repillene (repülne) onnét.“ (Pesti G. meséi). Thali Kálmán gyüjteményében (Régi magyar vitézi énekek) eléjönnek: nagysokat, nagyjó, nagyaszép, nagybizvást, nagyerősen, nagyfelszóval, nagynevetve, nagykönnyen, nagykegyetlenül, nagykeservesen stb. Toldy Ferencznek „A Magyar nyelv és irodalom“ czimü kézikönyvében: nagygyakorta, nagygyorsan, nagyszépen, nagyohajtván stb. A mai beszédben is divatosak nagybölcsen, nagyigazán, nagykésőn, nagymessze, nagynehezen, nagysokára, nagysietve.
