NAGYÚR
NAGYÚR, (nagy-úr) ösz. fn. 1) Népies nyelven, személyragozva, tiszteletczím, melyet a nép alsóbbrendü tisztviselőknek, uradalmi tiszteknek s előkelőbb polgároknak stb. vagyis azon középosztálynak szokott adni, melynek sem nevezetesb ingatlan birtoka, sem oklevele nincsen; az ilyeket már ,tekintetes’-eknek czímezvén. Nagyuram, tiszttartó uram, ispán uram. Nagyuram biró uram, nótárus uram. Nagyuram, Tót Pál uram. 2) Midőn fő vagy előkelő rangu személyt jelent, valódilag nem öszvetett szó, s nem írják öszve. Mátyás király, a népmonda szerint, a nagy urakat is megdolgoztatta. Szegény legény nem nagy úr (km.); azonban a származékokat: nagyúri, nagyuraság már rendesen öszve szokták irni. 3) A török szultán czíme (Groszherr, Groszsultan, grandseigneur). 4) V. ö. NÁDOR.
