NEGÉDĚS
NEGÉDĚS, (neg-éd-ěs) mn. tt. negéděs-t v. ~et, tb. ~ek. Némely előnyeinél fogva magát rátartó, fenhéjázó, elbizakodott. Szelidebb jelentésü, mint a gőgős, ki másokat lenéz, megvet, kevesebb nemes önérzettel biró, mint a büszke, de nem oly képzelt jelességekkel hányakodó, mint a kevély. Negédes urak, asszonyságok. Negédes legény, ki szépsége miatt, vagy mivel nemes, gazdag, rátartja magát.
„De mert negédös lől benned,
Hogy nem akarál engedned,
Immár ím oly helyre jutottál,
Meglátod aval mit használtál.“
Hogy nem akarál engedned,
Immár ím oly helyre jutottál,
Meglátod aval mit használtál.“
Katalin verses legendája.
„Ő is édes, és negédes ám.“ Faludi.
Túl a Dunán, névszerént Kemenesalon átvetve: nedénges, nedinges. Eléjön némely régieknél is
„Gondolom, én valék ilyen állapotban,
Erős, gyors, fiatal, ifjúi voltomban,
Csintalan, nedénges minden útaimban.“
Erős, gyors, fiatal, ifjúi voltomban,
Csintalan, nedénges minden útaimban.“
Nagy Péter börtönéneke Sárvárott. 1606-ban.
(Thaly K. gyüjt.).
(Thaly K. gyüjt.).
