NESZE
NESZE, (ne-sze), a kináló ne szónak igeszerü alakja, mely a parancsoló módnak felel meg, s értelme: ime vedd! itt van, vedd el! Itt a sze utóragról azt tartják, hogy az nem egyéb, mint a második személyes névmás te, pl. jöszte igében, mi máskép: jersze; azonban azon sze eléjön mind a régieknél, mind a mai tájnyelvben a 3-ik személyü ige mellett is (V. ö. SZE), sőt a ne szóval öszvetéve, mind a te, mind a sze együtt is fordul elé, pl. neszte (= ne-sze-te), nesztek (ne-sze-tek). Itt is tehát a sze valamely ösztönzést fejez ki. Hasonló öszvetételüek az indulatszók közől: nosza, hopsza, hajsza és uszu, eredetileg usza. Több személyhez intézve: netek (hic habetis) v. nesztek. Egyébiránt V. ö. NE, (1) kináló, hivó.
