NEVELÉS
NEVELÉS, (ne-v-el-és) fn. tt. nevelés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Szélesb ért. minden cselekvés, mely által valami növő, szaporodó, sokasodó állapotba tétetik. A népesség nevelésére intézkedéseket tenni. Jövedelme neveléséről gondoskodik egyedül. A fák nevelésére gondot fordítani. Szoros ért. folytonos működés, mely által valaki emberi magzatot nevel, továbbá azon eredmény, melyet e működés létre hozott. Gyermekek nevelésével foglalkodni. Jó nevelése, rosz nevelése van. Nincs semmi nevelése, am. müveletlen, idomítatlan, udvariatlan. A legszorosabb értelmü nevelés különösen erkölcsi képzésre vonatkozik, s különbözik tőle az oktatás és tanítás, mennyiben ennek czélja egyedül tudományt és ismereteket terjeszteni. A gyermekeknek nemcsak oktatásra, hanem nevelésre is van szükségök. „Nevelésünk el van hibázva, – mi rendszerető emberek nem vagyunk.“ (Gr. Széchenyi István).
