NEVELETLEN
NEVELETLEN, (ne-v-el-et-len) mn. tt. neveletlen-t, tb. ~ěk. 1) Gyermekekről szólva am. kiskoru, fől nem nőtt. Három neveletlen árvát hagyott maga után. 2) Kinek testi és lelki tehetségei rendeltetéséhez képest kiművelve, kiképezve nincsenek; különösen erkölcsi tekintetben, durva, faragatlan, udvariatlan magaviseletü. Neveletlen ripők, betyár. Neveletlen tuskó. Határozóként am. neveletlenül.
