NŐ, (2)
NŐ, (2), fn. tt. nő-t, tb. ~k, személyragozva nőm, nőd, nője, v. nejem, nejed, neje. Kicsinyezve nőcske, Vörösmartynál eléjön nőke is: szellemi nőke. 1) Széles ért. személy, ki nem a férfinemhez tartozik, korbeli, életviszonyi, és rangbeli tekintet nélkül. Nőt szült, nem fiút. Nőgyermekei nincsenek. Ugyan derék nő, nem tudom lány-e vagy már férjnél van. Úri nő, polgár nő, pór nő. Fiatal, koros, vén nő. Nőkkel társalkodni. Nők iránt lovagiasan viselni magát. Ezen új alkotásu szókban: úrnő, delnő, a nemesebb értelmü asszonyság helyett áll. 2) Szorosb ért. oly más nembeli személy, kinek férje van vagy volt, első esetben különösen: feleség.
„S ha tettdús életed
Zajában elnémúl az égi szó,
E gyönge nő tisztább lelkűlete,
Az érdekek mocskától távolabb,
Meghallja azt, és sziverén keresztül,
Költészetté fog és dallá szürődni.“
Zajában elnémúl az égi szó,
E gyönge nő tisztább lelkűlete,
Az érdekek mocskától távolabb,
Meghallja azt, és sziverén keresztül,
Költészetté fog és dallá szürődni.“
Madách Imre. (Az ember Tragoediája).
„Legszebb pedig a nő piros szerelemmel.“
Arany J. (Buda halála).
Ez értelem van különösen a tagadó nőtelen szóban, mely oly férfit jelent, kinek felesége nincsen, továbbá: nős, nősül, szókban, melyek mind feleségre vonatkoznak. Az illető férjnek nevével szokottabban né (= neje) alakban tétetik öszve: Nagyné, Kovácsné, Farkasné, biróné, ispánné, jegyzőné, papné, s am. az illető férjnek (Nagynak stb.) neje vagy felesége. Szabatosság végett is, de azért is, mert né = neje, felesége, nő pedig általános értelemben (mint az 1. alatt) vétethetik, különbséget kell tenni pl. királyné és királynő között; amaz a király felesége, emez nőszemély királyi hatalommal, pl. jelenleg az ángol és spanyol királynők, kik nem férjeik után neveztetnek így. A régi némber (am. nőember) hasonlóságára helyesebb volna ugyan nőkirály, azonban a nyelvszokás egy-két kivétellel, mint nőfegyencz, nőszemély, ezen öszvetételt eddig még nem kedvelte meg. A Tatrosi codexben is asszonybarát am. a mai barátnő. Hasonló különböztetésnek van helye a grófnő és grófné, bárónő és báróné, szakácsné és szakácsnő s több számtalanok között. Mint né képző vagy összetétel a ragokat nem mint öszvetett, hanem mint képzett szó veszi fel hangrend szerint, pl. Királynénak, Nagynénak, Nagynéval, Nagynéhoz, nem: királynének, Nagynének stb. Mai divat szerént így ragozzuk a husvétot is, régiesen husvétet. Ellenben királynőnek, grófnőnek, bárónőnek stb. 3) A székelyeknél Cserey Elek szerént jelent különösen menyasszonyt, újasszonyt. 4) Átv. alkalmaztatik egyéb állatokra is, mint a hím nemnek ellentéte, csakhogy ezekre nézve inkább a belőle származott nőstény divatozik: V. ö. NŐSTÉNY. 5) Növénytanban a növénynek azon lényeges része, melyből a termés vagy gyümölcs lesz (pistillum, némelyeknél: nőcze, Gönczy Pálnál: terme), melynek rendszerént ismét három része van: a magzat (Gönczynél: maghon), az anyaszár (Gönczynél: bibeszár), és a bibe; továbbá jelenti némely növényeknél azon szárt, melyen a nőrészek elkülönítve vannak a hímrészektől, pl. nőkender am. magvas, hímkender am. virágos kender.
Ezen értelmekből kitetszik, hogy a nő főnév egy alapfogalom alá tartozik a nő igével, mennyiben mindkettőben alapfogalom az önmagából fejlődő szaporodás, terjeszkedés, nagyobbodás. A nőnek, legyen az ember vagy oktalan állat, vagy növény, életszervi rendeltetése, hogy nemét közvetlenül szaporítsa, terjeszsze, tenyészsze, növeszsze. Így a szanszkrit mahí (asszony, nő), világosan a mah (nő) gyökből eredett. E szerint a ,nő’ főnév nem más, mint cselekvőleg értett igenév növő v. ne-ő, épen úgy, mint a vő am. vevő, a hű am. hivő. – Rokonságban van vele a sínai niù (femina; filia); továbbá megfordítva a német in, pl. a Hündin, Gärtnerin, Schneiderin szókban; a finn nainen am. férjhez mehető nő, ettől nain, nőszök, feleséget veszek (Fábián István).
Különbség van a nő, hölgy és asszony szók között: Nő, mint föntebb eléadatott, általában is értethetik, tekintet nélkül a házassági viszonyra; hölgy leginkább előkelő személyeknél, különösen szintén ily általános értelemben vétetik; végre asszony, kiváltképen házas nőről mondatik, kivévén némely öszvetételeket, milyen pl. kisasszony, mely előkelő családbeli, de még férjhez nem ment nőszemélyt jelent, asszonyember, mely alatt általában nőnembeli személyt értünk.
