NYAFOG
NYAFOG, (nyaf-og) gyak. önh. m. nyafog-tam, ~tál, ~ott. 1) A vadászeb nyaf nyaf hangon kiált, midőn a vadakat üldözi, különösen midőn a kopó hajtani kezd. 2) Mondják emberről is, különösen gyermekről, midőn hibás szokás vagy kifejletlen hangszervei miatt értelmetlen orrhangon beszél, vagy gyermekes kényességből, daczból sí-rí. Nyafogott valamit, de nem értettem. Ez a gyermek mindig nyafog. Kérlek, ne nyafogj, hanem mondd meg, mi bajod. Ikerítve: nyifegnyafog. Vékonyhangon: nyefeg; rokonok hozzá; nyifog, nyávog.
