NYERGĚS, (1)
NYERGĚS, (1) (nyer-ěg-és) mn. és fn. tt. nyergěs-t, v. ~et, tb. ~ěk. Amire nyerget tettek, kötöttek, vagy amely állatnak az a különös rendeltetése, hogy üljenek rajta. Nyerges ló, szamár. Két szép nyerges lovat tart. Különbözik tőle a kocsis- v. igásló, mely teherhuzásra van szánva; továbbá a málhás, azaz teherhordó. Mivel pedig a kocsiba, vagy szekérbe fogott lovakat némely tájakon nyeregből hajtják; innen nyergesló vagy csak nyerges a neve azon lónak, melyet a rúdnak bal oldalára fognak, s melyen a kocsis szokott ülni. (A rúd jobbfelén befogott lovat pedig rudas-nak, négyesben az elül bal felen levőt gyeplős-nek, a jobb oldalon menőt kisafás, v. ostorhegyes-nek hívják).
