NYERTES
NYERTES, (nyer-t-es) mn. tt. nyertes-t, v. ~et, tb. ~ek. Aki valamit nyert, péld. ki másokon győzedelmeskedett, kinek a játékban haszna, előnye van, stb. Nyertes fél. Nyertes hadak. Aki nyertes a játékban, adjon, áldomást. Főnevül használva jelent személyt, ki valamit nyert; vagy a sorsjátékban számot, melynek beváltója nyereséget húz. Ezen értelemben a tárgyeset: nyertest, többes: nyertesěk. Törzsöke a múlt időbeli igenév: nyert, mint az éltes, mentes, jártas igéké élt, ment, járt. Némely régieknél: nyeretes; ellentéte vesztes, öszvehúzottan ebből veszettes.
