NYÚL, (2)
NYÚL, (2), NYUL, fn. tt. nyúl-at, harm. szr. ~a, v. ~ja. Kicsinyezve: nyulacska, palóczosan nyulka, nyúka, baranyaiasan: nyuszka. 1) A kérődzők neme alá tartozó emlős állat, mely a mezőkön és erdőkben vadon él, s különösen igen nagy félénkségéről és gyors futásáról isméretes; fülei és csánkjai aránylag hosszúk, farka pedig igen rövid; felső ajaka hasított, szemei, melyeket álmában is nyitva tart, előre dőlők. Szelid fajának neve: házi nyúl, v. tengeri nyúl. Közmondások: Aki két nyúlat űz, egyiket sem éri; vagy: aki két nyúlat hajt, egyet se fog. Hamar cselt vet az öreg nyúl. Hol a nyúl fölnevekedik, ott szeret inkább lakni. Nem azé a nyúl, aki kergeti, hanem aki megfogja. Véletlen bokorban gyakran nyúl fekszik. Hosszú, mint a nyúl farka. Nyúlat fogathatsz vele, azaz: bármire ráveheted. Kiugrasztani a nyúlat a bokorból am. jó helyen kutatni valamit. Félékenységére vonatkoznak ezen kifejezések, és közmondások: nyúlszivü, nyúlember, nyúlvitéz; fél, mint a nyúl; ébren v. félszemre alszik, mint a nyúl; futására emlékeztetnek: kicsiny a nyúl, de mégis megfuttatja az agarat; kiugratták a nyúlat a bokorból; fut, mint a nyúl. 2) Az állatok haskérge, különösen a disznóké. Kivágni a disznó nyulát; tájdivatosan: nyúját.
A hellen λαγως, a latin lepus, s a német Hase szókban a futás alapfogalma rejlik; a tót zajácz körülbelül am. nyivákoló, tehát siró hangjáról vette nevezetét. Nyelvalkotó őseink valószinüleg ezen állatnak nyulánk, karcsu testalkatát, vagy a futásban testének előrenyúlását vették különös tekintetbe, s nevét a nyúl, nyúlik igével azonosították. Egyébiránt, hogy e szóban a továbbhaladás alapfogalma is rejlik, erről l. NYUJT. Ezen elemzéssel öszvevág a nyúl főnévnek második jelentése, melynél fogva haskérget is jelent, melynek természete a nyulósság. Mellékfogalomban megegyezik vele a múl ige, melynek a régi nyelvemlékek szerént eredeti jelentése elmegy, eltávozik (praeterit). V. ö. MÚL.
