ODOR, (1)
ODOR, (1), (od-or) fn. tt. odor-t, v. odr-ot, tb. ~ok, v. odr-ok. Általán öblös üreg, s gyökre (od) megegyeznek vele odu, odo; v. udu, adu, odv), s előtéttel: podva, pudva. Különösen a gabonacsürnek oldalt kidudorodó öble, kebele, melybe cséplés- vagy nyomtatáskor a szalmafélét rakják. Folyóviz odra, vagyis a folyó fenekének gödrös helye. Alakjára nézve hasonló a bodor, fodor, gödör, vödör szókhoz.
