ODVAS
ODVAS, (od-v-as) mn. tt. odvas-t, v. ~at, tb. ~ak. Mondjuk némely szilárd testekről, nevezetesen: faderékról, kőszikláról, csontról, partról, midőn üreg, hézag, nyilás támadt bennök. Odvas vén fák. Odvas kő egy határkő neve Bakonybélben. Odvas fogak. Nyiltabb ajakkal ejtve: advas. Minthogy azon értelemben vett nyilás jobbára vénség által okozott romlásnak eredménye, innen átv. ért. jelent korhadtat, vénet is.
