OKOSKODÁS
OKOSKODÁS, (ok-os-kod-ás) fn. tt. okoskodás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Ész működése, midőn bizonyos elvekre alapított isméretek fonalán némi igazságokra eljutni iparkodik. Különösen észtani ért. midőn az ész valamely ismert itéletből következtetés által ismeretlent hoz ki. (Ratiocinatio). Közvetlen okoskodás, midőn az előzmény egy itéletből áll, és a következmény minden más tételnek segedelme nélkül foly, pl. egy ember sem mindentudó: tehát Péter sem az. Közvetett okoskodás, (syllogismus), mely három itéletből áll, pl. ami az idegeket gyöngíti, rontja az egészséget; de a részegség az idegeket gyöngíti: tehát a részegség rontja az egészséget. Föltételes okoskodás, melynek alapja föltételes itélet, pl. ha az Isten igazságos, úgy a gonosz ember nem marad büntetlenül; de az Isten stb. Szétválasztó okoskodás, mely szétválasztó itéletből foly. Szarvas okoskodás, mely két szétválasztó itéletből áll, s akármelyiket engedi meg az ellenfél, mindenkor kelepczébe esik (dilemma) stb.
