OKTALAN
OKTALAN, (ok-talan) mn. tt. oktalan-t, tb. ~ok. 1) Gondolkozást, és gondolkozó ész működéseit illetőleg am. az ész szabályaival ellenkező, alaptalan, elvtelen. Oktalan beszédek, állitások, következtetések. Oktalan vélemény, tanács, javaslat. 2) Cselekvést, vagy szenvedést illetőleg, mire elegendő, és helyes ok nincsen. Oktalan törődés, félelem, harag V. ö. OKATLAN. 3) Esztelen. pl. oktalan állat, vagy oly bolondul cselekvő, mintha esze nem volna, pl. oktalan szeleverdi. Határozóként am. oktalanul, nem okosan.
