OKVETETLEN
OKVETETLEN, OKVETLEN, (ok-vet-[et]len), ösz. mn. 1) Emberről szólva am. ellenvetés, mentegetődzés, halogatás nélküli; így használják a székelyek, midőn a szófogadó, engedelmes embert, munkást okvetetlennek mondják. 2) Cselekedetre vonatkozva, amit halasztani nem lehet, ami semmi esetre el nem maradhat, szükségkép következő. Okvetetlen segítségre van szükségünk. Okvetetlen eredmény. Határozóként am. okvetetlenül, mentegetés vagy halogatás nélkül.
