OLLÓL
OLLÓL, (or-l-ó-ol) áth. m. ollól-t. Ollóval nyir, szab, metsz valamit. Képzésre olyan, mint kaszál, bárdol, kapál, azaz: kaszával, bárddal, kapával metsz, hasít. „Abban nem egyesülhetnek, ha a szénát kaszával kaszálták-e, vagy ollóval ollólták.“ (Pázmán Kal. 286. l.). „Minden esztendőben ollólja.“ (Ugyanaz Préd. 364. l.).
