OLTOVÁNY
OLTOVÁNY, OLYTOVÁNY, (ol-t-o-vány) fn. tt. oltovány-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a, vagy ~ja. 1) Csemete, vagy fa, melybe egy más fának ágát, szemét stb. beoltották. „Ki mikor megfordolt volna az oltoványoknak kertéből“ (de homo nemoribus consito, mely föntebb ,hortus anboribus consitus’-nak mondatik). Bécsi codex. 2) Maga az oltásra használt ág, sarj. Lásd OLTOVÁNYÁG.
