ORVOSOLHATATLAN
ORVOSOLHATATLAN, ORVOSOLHATLAN, (or-v-os-ol-hat-[at]lan) mn. tt. orvosolhatatlan-t, tb. ~ok. Amit, illetőleg akit meggyógyítani nem lehet, elkerülhetetlenül vésznek, romlásnak indúlt. Átv. ért. erkölcsileg lelkileg, szellemileg javithatatlan. Határozóként am. orvosolhatlanul, oly módon, vagy állapotban, midőn valakit, vagy valamit orvosolni nem lehet.
