OSTORMÉN
OSTORMÉN, v. OSTORMÉNY, (ostor-mén, v. ~mény) ösz. fn. A bangiták neméhez tartozó cserjefaj; veszszeje puha kérgü, bőr tapintatu; galyai szőrösek; levelei szivded kerekek, ellenesek, fürészesek, eresek, alul molyhosak; bogyói előbb veresek, azután feketék; máskép szintén köznépi néven: ostorménfa, iszalag, (mely különbözik azon iszalagtól, mely a bércse [clematis] egyik faját teszi); növénytani néven: ostorménbangita. (Viburnum lantana. L.). Sándor István szerént ostornyelü fa. Minthogy a mény v. méh nyelet jelent, pl. a kútmény szóban (V. ö. MÉN, fn. és NYEL, fn.), innen lett az ostormény elnevezése, t. i. az ostornyélhez való hasonlattól.
