OSTOROS, (1)
OSTOROS, (1), (os-t-or-os) mn. és fn. tt. ostoros-t, v. ~at, tb. ~ak, mint fn. ~ok. Ostort viselő, vagy ostorokkal bővelkedő. Ostoros gyerek, ki ostorral játszik. Ostoros bolt. Különösen mint főnév jelent kis bérest, ki a hat vagy nyolcz ökrös öreg béres mellett segédkedik, pl. vele szekeret rak, szánt, az ökröket legelteti stb. A. Mátyusföldén még ki nem veszett népmonda szerént Mátyás király, mielőtt az angyalok maguk tették volna fejére a koronát, ostoros fiú volt, mely mondára Mátyásnak nagy népszerüsége adhatott alkalmat.
