Ó, (2)
Ó, (2), (a-ó, v. o-ó) mn. tt. ó-t. Általán régi korra, távol időre vonatkozó, minek ellentéte: új, mai, mostani. V. ö. Ó, (1). Különösen 1) Aminek ideje már régen lejárt, elmúlt, s más ujabb következett utána. Ó világ, ó kor, ó történetek, ó földleirat, ó testamentom, ó kalendáriom, ó esztendő. Ó viselet, szokások, divat, módi. 2) Ami régi időtől fogva tart, vagy más ujabbhoz képest régebben létezik, és ezen tartósság által jelességében inkább nyert, mint vesztett. Ó háj, ó szalonna, ó zsír, ó bor, ó pálinka, ó dohány. Ó bor és ó leány nem egy áron kel. (Km.) Általán régi. Ó kocsi, ó szekéri ó szerszám. Ó kocsit vasáért, vén asszonyt pénzéért el ne vedd. (Km.). A régi holmikra nézve máskép: hái bái, pl. háibái szerszámok, bútorok. Gyakran fölveszik jelzőül a még fennálló régibb helynevek, midőn hasonló nevü újabbakkal jőnek viszonyba, pl. Ó-Arad, Új-Arad, Ó-falu, Új-falu, Óvár, Újvár, Ó-telek, Új-telek, Óhegy, Újhegy, Óvám, Újvám, Óváros, Újváros, Ópiacz, Újpiacz stb.
