ÖKRENDĚZ
ÖKRENDĚZ, (ökr-en-d-ěz) gyak. önh. m. ökrenděz-tem, ~tél, ~ětt, par. ~z. Gyakrabban, v. folytonosan ökrend, pl. kit az okádás erőtet, kiből az étel ital felböfög, vagy a mérgesen kiáltozó pulyka. Átv. ért. haragosan lármáz. Szidalmakat ökrendez. (Kisfaludy S.). Néhutt: ökröndöz, öklöndöz, s néha ikesen ökrendězik. Valamivel lágyabb jelentésü a bokákol, mint Mátyusföldén mondják, s még lágyabb a czikákol, midőn a kis gyermek, vagy macska okádik.
