ÖLV, (1)
ÖLV, (1), (öl-v) fn. tt. ölv-et, harm. szr. ~e. Ragadozó, vagyis ormadár neve, melynek alkalmazásában, mint több más madarakéban, a szokás nem egyezik meg. Némelyek szerént a sólymok neme alá tartozik, s am. falco palumbarius; Mitterpacher szerént lanius excubitor; németül: Würger, mely magyarul máskép: gébics. Molnár Albertnél: accipiter lanius, németül: Neuntödter. Legközönségesebben a német ,Habicht’ szóval vétetik egy értelemben. Akármily értelemben veszszük is, nem kételkedhetni, hogy gyöke öl ige, minthogy más állatokat öldös, fojtogat, ragadoz, s innen lett ölő, módosítva ölü, ölv; mint nyel, nyelő, nyelv; el, elő, elv; fenyő, fenyü, fenyv; hamu, hamv stb. Ez elemzésből az is kitünik, hogy helyesebben iratik lágyítás nélkül: ölv, mint lágyítva: ölyv.
