ÖMLIK
ÖMLIK, (öm-öl-ik) k. m. öml-ött, htn. ~eni. Általán ezen alakban hangugrató: ömlöm, ömlém, ömlendem, ömleni, ömleném, ömlő. Mint ilyen szabatosan véve szenvedő állapotra vonatkozik, s am. bizonyos erőszak és kénytelenség által egy tömegben volt hig, vagy higgadó részei szétválnak, elfolynak. A repedt edényekből belnyomás következtében ömlik a víz, bor. A vágott érből ömlik a vér. A folyó medréből kiömlik az árvíz. Nyelvszokás szerént van ömöl is, mely ragozásban nem hangugrató, úgymint: ömölök, ömölék, ömöltem, ömölenděk, ömölni, ömölnék, ömölő. Ez alakban szabatos megkülönböztetéssel némi belcselekvésre vonatkozik, mintha az illető hig testnek részei önerejökből nyomulnának ki, és terjednének szét. Ily viszony van a bomol és bomlik, úsz és úszik, csúsz és csúszik, s némely mások között.
