ÖNKÉNT
ÖNKÉNT, (ön-ként, v. ön-kéjént) ösz. ih. Önmagában, magamagától (Szabó D.); más körülmények vagy viszonyok hozzájárulása nélkül. Önként értetik, következik. Önként elenyészik. Az élőfa, ha az éghajlat és idő kedvez, önként nevekedik. (Suapte, von sich selbst). Továbbá: önakaratát, saját indulatait (kéjét) követve. (Spontanee, voluntarie. Freiwillig).
„Mint a hajós (mondják), ha támad a vihar,
Engeszteli önként becses marháival.“
Engeszteli önként becses marháival.“
„Megfogyatad önkint hatalmod egészét,
Hogy a fele árán megváltsd fele-részét.“
Hogy a fele árán megváltsd fele-részét.“
Arany J. (Buda halála).
