ÖNKÉNYKĚDIK
ÖNKÉNYKĚDIK, (ön-kénykědik) ösz. k. m. önkénykěd-tem, ~tél, ~ětt. Valamely köz ügyben mások beavatkozási jogait elmellőzve hatalmaskodik, rendelkezik, intézkedik, nem a köz jogot, vagy akaratot, hanem saját kényét követi, teljesíti. V. ö. ÖNKÉNY.
