~ŐL
~ŐL, mély hangon: ~ÓL, határozói képző mely helyből mozgást jelent, noha az ~ul, ~ül képzőkkel sokszor öszvezavartatik, pl. alól am. alulról, pl. alól-am, ~ad, ~a, és alul am. alatt levő helyen; így felől és felül; elől = elölről és elül. Innen némely régi iratokban eléjön helyneveknél is, pl. Pécsől: „Jöttenek emberek mind Pécsől s mind Koppánból.“ Levél 1560-ból. (Szalay Ágoston 400 m. l.).
