ŐRIZKĚDIK
ŐRIZKĚDIK, (őr-iz-kěd-ik) k. m. őrizkěd-tem, ~tél, ~ětt. Távolító ragu viszonynévvel am. valamitől óvakodik, tartózkodik, hogy káros, veszélyes, hátrányos ne legyen rá nézve. Őrizkedni a gonoszok társaságától, a csalárd embertől, a csábitótól. Őrizkedni a meghűléstől. Házi tolvajtól nehéz őrizkedni.
„No tehát őrizkedj’ afféle beszédtől.“
Arany. (Buda halála).
