ŐSFI
ŐSFI, (ős-fi) ösz. fn. Az ősök nevének és vagyonának természetes örököse (haeres); különbözik tőle az örökbe fogadott fi. Régi szó, pl. a Carthausi Névtelennél. „Kit megtartnak mind ez mai napiglan az ő szerzetében való jámbor ősfiak.“ (Remete szíz Sz. Pál ősönknek kihozásáról). Molnár Albertnél is eléjön.
