ŐSNYELV
ŐSNYELV, (ős-nyelv) ösz. fn. 1) Az emberi nemnek legrégibb, vagy legalább igen régi nyelve, milyen a biblia tanusága szerént a bábel tornyának építése előtti nyelv volt. 2) Oly eredeti alkotásu nyelv, mely mind szóanyagára, mind szerkezetére, alakjára nézve önálló, sajátnemü, melyről eddig be nincs bizonyítva, hogy egy más nyelvtől származott, vagy annak romjaiból keletkezett volna. Ilyennek tartjuk magyar nyelvünket is.
