PÁHÓ
PÁHÓ, (páh-ó) fn. tt. páhó-t. Deszkákból öszveállított pajtaféle épület, melyet rakhelyül használnak; néhutt am. magtár, csűr. Finnül: piha. (Fábián István). Magyar eredetére nézve l. PÁH gyököt; vagy talán alapul azt is vehetjük, hogy fából levén építve, e szerint páhol-lal együtt pagony szóval volna gyökrokonságban. Akik minden lehetőt idegen szóból származtatnak, azok e szót is az ácsoknak faragóhelyét, deszkabódéját jelentő német Bauhof-ból magyarázzák.
