PÁPA, (1)
PÁPA, (1), fn. tt. pápá-t. A római katholika anyaszentegyháznak látható feje, s Krisztusnak e földön helytartója, kinek széke, és székesegyháza kezdettől fogva Rómában vala. Minthogy az első római püspök Szent Péter apostol volt, innen Péter utódjának is neveztetik. Rómában volt, és pápát nem látott. (Km.). Pápa katonája, közmondásilag am. szelíd, bátortalan katona.
Középkori latin szó, mely értelmi viszonyban áll az apa, törökül baba, papa, s több rokonhangu szókkal, melyek atyát jelentenek, honnan a pap szó is; és ezekkel öszveüt a szentséges atya czímezet is. V. ö. PAP.
