POH
POH, fn. tt. poh-ot, harm, szr. ~a. A dobasz, felpuffadt alaku hasnak egyszerü nevezete, s épen oly természetutánzó, mint az arcz puffatag részét jelentő pof, pofa. Származékai: pohók, pohos, pohosság, potroh, és pók. Legközelebb rokonai: pocz, poczos, poczok, szanszkrit: bah (nő, vastagodik, honnan bahusz, vastag, pohos, görög παχυς), német Bauch stb.
