POSZÁTLIK
POSZÁTLIK, k. m. poszátl-ott, htn. ~ani. A székelyeknél am. sokfelé oszlik.
Ez igében az oszlás alapfogalma rejlik; ennélfogva valószinü, hogy eredetileg oszátlik volt, a p hang előtétes lévén; s gyöke osz, melyből oszt, oszlik származnak. Ezen alapfogalomhoz képest megegyeznek vele azon posz gyökü szók, melyek a maguk nemében valami hitványat, romlandót, nyomorékot, fosztort jelentenek, mint poszka, poszáta stb. V. ö. PASZKONCZA. Egyébiránt hasonló hozzá a foszt foszlik fosz gyöke is, mennyiben a foszlik és oszlik, foszt és oszt között fogalmi rokonság létezik. E szerint poszátlik am. foszátlik.
