PUSZTÍTÁS
PUSZTÍTÁS, PUSZTITÁS, (puszta-ít-ás) fn. tt. pusztítás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Mindennemü rongálás, ragadozás, mely által bizonyos helyet a rajtalevő, hozzávaló tárgyaktól megosztanak; vagy, midőn valamit kiirtanak, megsemmisítenek. Az ellenségi pusztítás elől elrejteni holmit. A dögvész, éhség, tűz, víz sok pusztítást tesz. Az erdők pusztítását keményen megtiltani. Patkányok egerek pusztítására való szerek. V. ö. PUSZTÍT.
