PUTTON
PUTTON, fn. tt. putton-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a v. ~ja. Molnár A. szerint szűk ért. a szőlősgazdák és borkezelők fa edénye. (Oenophorum). Szélesb. ért. háton hordozható hosszukás fa edény. Puttonban hordani holmi árukat a piaczra. Vizes putton, melyben vizet hordanak. Rokon hozzá a vékony hangu bödön, ismét a vastag hangu bodon, a török putu, persa pute, pota, német Butte, Bütte, olasz botte, franczia boute, boutte, cseh pudny, görög πιϑος, βυτις, βουτιον, héber bath stb.
