RÁ
RÁ, (ra-a v. ra-j-a) igekötő. 1) Fölé, fölébe, tetejére valaminek; mely esetben a viszonynév szintén felható ragot kap. Ráléptél a lábamra. Ráülök a lóra, szekérre. Rátette a kezét a vállamra. Rányomta a pecsétet a levélre. 2) Némi erkölcsi, szellemi felsőbbségre vonatkozik ezekben és ilyenekben: Ráadja magát a munkára. Ráveti fejét a veszedelemre. Rábirja, rábeszéli társait bizonyos vállalatra. Emlékezem rá, hogy, stb. Nem érek rá, de te ráérsz. Rásegítették, amit keresett. Rátermett azon életmódra, melyet választott. Rápirított a hányakodóra. Más kiejtéssel reá, a székelyeknél: riá is. Részletesebben l. ~RA, névrag.
