RABLÁNCZ
RABLÁNCZ, (rab-láncz) ösz. fn. Láncz, melylyel a rabok kezeit, lábait öszvefüzik. Rablánczot viselni, csörgetni.
„Sötét rabláncz csörög kezemen, lábamon,
Bűbájos rózsaláncz a bal oldalamon.“
Bűbájos rózsaláncz a bal oldalamon.“
(Lisznyai).
Átv. ért. különösen költői nyelvben, minden, mi a szabadságot korlátozza, mi bizonyos tárgyhoz lekötve tart.
