RÁK
RÁK, fn. tt. rák-ot, harm. szr. ~a. 1) Köz ismeretü féregfaj, melynek testét kemény héj takarja, s pikkelyes a farka. Ezen állatnem legtöbb fajainak nyolcz lába, és ollóforma két tagja van; jobbára vízben élnek, s némely fajbeliek az időnek egy részét szárazon is töltik. Tengeri rák, melynek némely fajai fontokat nyomnak. Ollós, ollótlan rák. Kecskerák (= tavi rák). Folyóvizi, tavi rákok; fehér, fekete, vörös rák. Sült, főtt, töltött rákot enni. Lágy hónapban (melyben nincs r betühang) kemény a rák (akkor jó a húsa. A köznép étrendi szabálya). Ráklábon v. rákparipán, v. rákháton járni, am. igen lassan, mint a rák szokott. Közmondatok: Megbüntette a rákot: vízbe vetette. Rák fog nyúlat. Rákevésben sok a munka, kevés a haszon. Sok volna gyermeknek a rák lábostul, vagy lábosostúl. Rákláb ebédre. Vörös, mint a főtt rák. Piros mint holta után a rák. Legbátrabb ember volt, ki a rákot legelőször megette. 2) Átv. csillagzat, mely a barkörben az ikrek, és orozlán nevü csillagzatok között fekszik; midőn e jegybe jön a nap, akkor az éjszaki földgömbön leghosszabb a nappal, s kezdődik a nyár, t. i. junius 21-dike körül. 3) Veszélyes, hamar elharapódzó, s magát a csontokig beevő sebféle kór. Gyomorrák, mellrák. Kimetszeni a rákot.
Minthogy a rák, kivált a főtt, közmondásilag vörös héjáról nevezetes; innen valószinü, hogy gyökhangra nézve azon szókhoz rokon, melyek vöröset, pirosat, égettet jelentenek, mint, ragya, ragyog, rát, rátotta, rosda, róka, ravasz, stb. V. ö. R, gyökhang. Egyezik vele a szláv nyelvekben divatozó rövid rak, görögül: κασχινος (rák), és καρις (kicsi tengeri rák, Krabbe).
